Kenyai vadvilágról. Orvvadászatról. Kenyai gyerekek oktatásának fontosságáról. Vadvilág védelemről a helyi közösség bevonásával. Önkéntes munka fontosságáról. Arról, hogy hogyan tudunk itthonról segíteni a vadvilágnak. Arról, hogy mit tehet egy kutató diák, egy biológus, ökológus, állatorvos hallgató.

De talán, ami a legfontosabb, a reményről. Arról, hogy a világ különböző pontjairól érkező segítség mennyire fontos, és nélkülözhetetlen Afrikában, ezen az ősi kontinensen, mely oly egyedülálló és különleges állatvilágnak ad helyet.

A jótékonysági előadásnak az Állatorvostudományi Egyetem ad helyet, melyért Rektor úrnak, és Rektori Főtanácsos úrnak nagyon köszönünk! Méltó környezetben kerülhet megrendezésre ez a nemzetközi, mégis mindenkit érintő témakör.

.

.

Purity Kinoti – Lewa Wildlife Conservancy, Kenya

Lewa ösztöndíjasként Purity Kinoti fontos szerepet játszik a jövő generációinak gondolkodásának formálásában. Az oktatás erejébe vetett erős és szilárd hite, ami nagy reményeket ébreszt a Lewa Wildlife Conservancy közösség életében.

“Azt hiszem, oktatónak születtem. Nagyon szenvedélyes elkötelezett híve vagyok az oktatás fontosságának. Változást szeretnék elérni azoknak a fiataloknak az életében, akikkel kapcsolatba kerülök, különösen a Lewa oktatási programban.”

Purity, jelenleg Lewa ösztöndíjasa, négy évig a program résztvevője volt, miközben a Kenyatta Egyetemen szerzett alapképzést.

A Meru megyei Ndunyu Barikui negyedben nőtt fel, és családja első tagja, aki iskolázott. A Lewa-nál betöltött szerepe mellett Purity nyelvészeti mesterképzést folytat azzal a céllal, hogy professzor lehessen.

.

.

Vujity-Zsolnay Barnabás – Barnabás a Föld körül

Fiatal, ambiciózus, és nagy utazó. Ő Vujity-Zsolnay Barnabás, aki fiatal kora ellenére már bejárta a fél világot Afrikától Ázsiáig. Guinness-világrekorder, Hawaii junior szakács bajnoka.Árvákat segített Haitin, forgatott Alaszkában, programozást tanult Angliában. Utazásairól, élményeiről a Barnabás a Föld körül blog oldalán lehet bővebben olvasni.

Előadásunkon pedig Afrikáról mesél majd, arról, hogy ő mit tapasztalt Afrikából, milyen élményei voltak, és ő hogy látja Afrikát, neki mit jelent Afrika.

.

Marik Laura – énekes, Afrika szerelmese

Szolnokról indult, New Yorkban volt ösztöndíjas. Jelenleg angolt és éneket tanít, mellette énekel – a FiveLive A’cappella koncertezik, valamint akusztikus fellépéseket is vállal. Zongorán és gitáron játszik.

Afrika nagy kedvence, imád utazni. Zanzibár előtt Kenyában járt. Nyáron egy zanzibári iskolában tanította meg az egyik osztálynak a „Tavaszi szél” magyar népdalt. Feledhetetlen élményt maradt benne.

A Lewa Wildlife Conservancy Kenyában biztonságos menedéket nyújt a súlyosan veszélyeztetett fekete orrszarvúnak és a veszélyeztetett Grevy zebrának, valamint olyan nagyvadaknak, mint az elefánt, oroszlán, zsiráf, vadkutya és más ikonikus vadfajok. A Conservancy több, mint 400 madárfajnak ad otthont.

Lewa olyan jövőt képzel el, ahol Kenyában az emberek értékelik, védik és profitálnak a vadon élő állatokból. Ez a jövő azon múlik, hogy a közösségek képesek-e napi megélhetésüket a virágzó vadon élő állatokkal összeegyeztethető módon előteremteni. Ennek eredményeként a Lewa jelentős összegeket fektet be közösségük megélhetésébe, oktatási, egészségügyi, vízügyi, mikrovállalkozási, ifjúsági és egyéb programokon keresztül.

A Lewa egyesítette a világszínvonalú orvvadászat elleni műveletek technikáit, beleértve a legmodernebb megfigyelési technológiát is, a környező közösségek bevonásával.

Lewa és Borana kilenc turisztikai szállással rendelkezik, amelyek páratlan, meghitt, természetvédelemre összpontosító szafari élményt kínálnak.

Mert részvételeddel hozzájárulsz,

• hogy a Lewa Wildlife Conservancy tovább folytathassa a kenyai vadvilág védelmére irányuló munkáját;
• hogy egy színes, nemzetközi kulturális esemény jöjjön létre
• hogy minél szélesebb körben beszéljünk az önkéntes munka fontosságáról (hogyan lehet itthonról segíteni a kenyai vadvilágot);
• hogy beszélgethess a kenyai Lewa Wildlife Conservancy munkatársaival, közös fotókat készítsetek
• hogy találkozhass Vujity-Zsolnay Barnabással, aki Afrikában élt
• hogy együtt énekelj Marik Laurával, aki egy fantasztikus énekes (afrikai kötődéssel)

Ha kenyai állatokról szeretnél minél több információt kapni, vagy szeretnél Afrikában állatokkal foglalkozni, keress bennünket, és segítünk!

A jótékonysági előadás szünetében és befejeztével gyönyörű kenyai fotókiállítást tekinthetsz meg. A két fotós 2022. júniusában járt Egyesületünkkel, az Afrika Sztorik Afrika Vadvilágáért Egyesülettel Kenyában, Samburu térségben, ahol a Lorubae Általános Iskolát segítjük. Az utazás során számos lenyűgöző mozzanatot és pillanatot örökítettek meg. És hogy kik ők?

Balázs-Fülöp Emese

Sipos Géza

Balázs-Fülöp Emese gondolatai

“Balázs-Fülöp Emese vagyok. Az álmom a munkám. Fotózok. Pillanatokat keresek. Mozzanatokat. Nem várt pillantásokat, amiben több van, mint gondolnánk. Olyan témák vonzanak, amelyek másokat talán elriasztanak. Lepratelep. Nyomornegyed. Kongó, India. Szeretek a mélyszegénységben élő emberek között lenni, mert annyira őszinték. Semmi veszíteni valójuk, nincs semmi manír, nincs megjátszás.

Arcokat keresek, figyelemre éhező szemeket, értékes pillanatokat, gyermek mosolyokat. Színeket, melyek életre keltenek helyeket és érzéseket bennünk. Történeteket, emberi sorsokat, melyeket egy fotóval érzékeltetni tudok. Hiszem, hogy a fotóimmal jó ügyeket szolgálhatok, segíthetek embereken, közösségeken. Felhívhatom a világfigyelmét elfeledett falvakra, törzsekre, kultúrákra. Közelebb hozhatom mindazt az emberekhez, amitől félnek, amitől tartanak.”

Sipos Géza gondolatai

“A fotózás és videózás már gyerekkoromban a hatalmába kerített. A ’90-es években a legelső fényképezőm egy kis eldobhatós, fekete filmes gép volt, aminek én úgy örültem akkor, mint ahogy felnőttként talán már semminek sem tud az ember. Rögtön késztetést éreztem, hogy egy hosszú vonatút alkalmával az ablakon keresztül a tájat, a másodosztályú üléseket, majd leszállva pipacsokat, tyúkokat fotózzak az udvarban. Vagy éppen bárhol – bármit. Vitt a hév… de azóta is visz…

Kedvencem témám az emberek, azon belül is az “érzelmek” fotózása. Mert mások vagyunk egy esküvőn, temetésen, koncerten, vagy legyen szó utazásról… elkapni azokat a pillanatokat, amik megismételhetetlenek, mindeközben észrevétlennek maradni a legnehezebb és a legfontosabb.

Gyermekként ugyanakkor áhítattal néztem a tévében, amikor egy-egy mozifilm werkfilmjét bemutatták. A mai napig izgalmas, ahogy a kulisszák mögé lehet látni, hogyan is készül a varázslat. Szeretem előre megtervezni a jeleneteket, kitalálni a jó kamera szögeket… viszont vannak olyan esetek, amikor sodródunk az árral, nem tudjuk biztosan, hogy mi lesz a következő pillanatban.

Korábban zenekaroztam, de ma már ez nem férne bele az életembe. Talán ezért is a kedvenceim a klipforgatások. Amikor ez előadók publikálják a legújabb zenés videójukat, kicsit a sajátomnak is érzem azokat és a fogadtatásukat is követem minden esetben. A legjobb érzés, amikor a tévében leadva láthatom vissza a saját munkám.

Szinte minden munkám a közösségi médiában megosztom, így “jutottam el” az Afrika Sztorik egyesülethez is. Kovács Zoli (volt osztálytársam) az a személy, aki beajánlott Timiéknek. Amikor Zolitól megkaptam az üzenetet, hogy lenne-e kedvem kiutazni Kenyába egy rövidfilm forgatása kapcsán, percekig álltam és néztem a telefonom. Nem akartam elhinni, hogy ez tényleg velem történik. … bár…már akkor tudtam, hogy a válaszom igen lesz.

Rengeteg új fotós/videós téma bukkant fel. A Samburuk színekben gazdag kultúrája, gazdag és változatos állat és növényvilág, az út mellett sétáló elefánt család, síneken sétáló tevék. A tájak pedig lélegzetelállítóak. Apropó, tudtátok, hogy a baba tevék színe majdhogynem fekete? Vagy hallottátok már az elefántokat beszélgetni? Amikor meghallottam az “igazi” hangjukat (nem, nem a trombitálást) a lányok kinevettek, mert embert nem láttak még úgy felszaladni sziklára, ahogy engem ott akkor….

Emberként, apaként is megindító volt ez az utazás.

Jó volt a Lorubae Primary Schoolban látni a sok gyermek boldogságát, amit egy-egy apró ajándék tud okozni számukra. Sikongatva játszanak az ajándék lufikkal, labdákkal, a legkisebb dolgoknak is borzasztóan örülnek. Sok diáknak csak 1-1 darab ruhája van, cipője sem mindegyiknek.

Tegye fel a kezét, akinek az iskolából akár 10-15 km-t is kellett gyalog megtennie, hogy haza jusson?

Hányan voltatok kitéve potenciálisan vadállatok támadásának? A diákoknak bizony ez mindennapos probléma.

Az iskolában vannak bentlakásos diákok is. Ők naponta egyszer tudnak enni, a menü főtt bab rizzsel.

Egy biztos, sokat tanulhatnánk az állatoktól, amikor a törődésről beszélünk. A Reteti elefánt árvaházban mesélte az egyik gondozó, hogy miért kerülnek be hozzájuk árván maradt elefántok.  A legtöbbjük leszakad az anyjuktól, beleesik egy gödörbe, amiből nem tud kijönni, de van, akit vadállatok támadnak meg és riadtan elmenekülnek. Két ilyen borjú barátságának is a tanúi voltunk. Az egyiket az oroszlánok támadták meg, a másiknak pedig a hiénák szakították le az ormányának egy részét. Szegény így nem tudja a fáról levenni a gyümölcsöket, de a társai megrázzák neki, hogy azok lepotyogjanak a földre, így onnan felszedegetve ő is tudja enni.

Amennyiben a lehetőségeid engedik, akkor élj a támogatás lehetőségével. Ha egy állatmenhelynek tudsz küldeni 2 pokrócot, az is jó. Ha Afrikába szeretnél kiküldeni 1 pár cipőt, arra is van megoldás. Hidd el, a lelkednek is jobb lesz.

2015-ben, amikor az első klipemet leforgattam, meg sem fordult a fejemben, hogy valaha lesz egy ilyen lehetőségem, hogy Kenyát, annak kultúráját, vadvilágát fotózzam-videózzam. És íme most itt vagyunk, kiállított képekkel, készülő kisfilmmel. Köszönöm!”