Orvosi tanulmányok Szegeden, angol nyelvtudás tökéletesítése Kanadában, majd irány Dél-Afrika. Ez Dr. Kása Gyula története, aki 30 éve él a Krüger Nemzeti Park közelében, és fogorvosi praxisa mellett túravezetést vállal magyar turistáknak.
- Hogyan lesz egy Mezőtúrról induló magyar fogorvosból túravezető a híres dél-afrikai Krüger Nemzeti Parkban?
1990-ben érkeztem meg Dél-Afrikába, és habár több helyen is kaphattam volna állást, a szerencsének köszönhetem, hogy a Krüger Nemzeti Park mellett kötöttem ki. Különféle kórházak telefonos elérhetőségeit kaptam meg – ekkor azonban még Kanadában tartózkodtam – és sorrendben, a lap tetején levő kórházat hívtam először érdeklődni, hogy van-e felvétel náluk. Szerencsémre ez a kórház, mint mondtam a Krüger park mellett volt. Így kerülhettem Dél-Afrika ezen részére.
- Mi és mióta vonzotta Afrikához, a szavannák világához?
Gyakorlatilag mikor fiatal voltam túl sok Széchenyi Zsigmond és Kittenberger Kálmán könyvet olvashattam, mert amióta az eszemet tudom, Afrikába szerettem volna jönni, nem határozottan Dél-Afrikába, de Afrikába, az afrikai kontinensre. A szerencse segített abban, hogy ide eljutottam.
- Hogyan kezdte el az új életét fogorvosként Dél-Afrikában? Mik voltak az első tervei, lépései? Ütközött nehézségekbe, hogy fogorvosként dolgozhasson?
Mint mondtam, 1990-ben érkeztem ide, de nagyon régóta szerettem volna eljutni Afrikába. Szegeden jártam az orvosi egyetemre, és a második év után néhány barátommal elmentünk három hétre Angliába. Amikor Londonban kötöttünk ki, én már az egyetem második éve után bementem a Dél-Afrikai Nagykövetségre Londonban, és kértem információt mit, hogy kell csinálni, elintézni, hogy kijuthassak oda. Akkor vált világossá számomra, hogy annyira nem könnyű fehérként Dél-Afrikába menni. Nem volt igaz az a mítosz, hogy könnyű kijutni. Így végül inkább Kanadában kötöttem ki az egyetem után. Ott tökéletesítettem az angolomat, majd az ottani Dél-Afrikai Nagykövetségnél kellett egy két napig tartó írásbeli vizsgát tenni, amit meg is csináltam, és ezután egy úgynevezett korlátozott regisztrálást kaptam Dél-Afrikában. Ez azt jelentette, hogy két évig kellett az államnak dolgoznom, plusz minden fogászati vizsgát a Dél-Afrikai egyetemen is le kellett tennem újra, hogy magánrendelést nyithassak. Ha ezek a vizsgák nincsenek meg, az ember élete végéig a kormánynak dolgozik. Ez végül is nehézségnek nevezhető, de ha már megvan az engedély a magánrendelésre, azt csinál az ember, amit akar.
- Milyen az élet Nelspruitben, ahol él? Mennyire ismert a turisták körében ez a város? Feltételezhetően nyüzsgő mindennapok követik egymást ott, Mpumalanga tartomány fővárosában.
Ez a település 1994-től tartományi főváros, az úgynevezett régi Dél-Afrikában 4 provincia/megye volt, most már 9 van. Turisztikai szempontból azon kívül, hogy közel van a Krüger Nemzeti Parkhoz, annyira nem jelentős város. Sokan innen mennek be a Parkba, de inkább sokan csak átutaznak itt. Ez egy tipikus dél-afrikai/afrikai település. A gazdasági élet úgymond a farmeroskodásból, a szubtrópusi gyümölcsök termesztéséből áll, rengeteg itt a banánfa, narancsfa és a makadámdiófa. Mindezek mellett van egy kis aranybányászat még, és az erdészet az, ami jelentős. A turisztika a megyében hangsúlyos és fontos szerepű, de nem kimondottan ebben a városban, ahol élek.
- Mikor és milyen indíttatásból döntötte el, hogy túravezető szeretne lenni? Mennyire összetett és hosszú a folyamat, hogy valaki Dél-Afrikában túravezető lehessen? Mik a feltételei ennek?
60 éves leszek jövőre, és mint az köztudott a fogászati rendelés azt jelenti, hogy az ember egész nap a rendelőben van, úgyhogy arra gondoltam, kicsit korábban nyugdíjba megyek, és csak túravezető leszek, ezt fogom csinálni. Egyrészt azért, mert nagyon szeretem a természetet, másrészt mikor itt voltak a barátaink, mindig dicsértek, és mondták, hogy jó vezető lennék. Így régebben elkezdtem már a túravezetést, az utóbbi 3-4 évben csinálom csak főállásban, de nem ez a fő jövedelmem. Legtöbbször 6-8 hónapra előre be vagyok táblázva. Minden hónapban körülbelül 2-3 csoportot vállalok el. És hogy hogy lehet valaki túravezető? Több céget akkreditál az állam a képesítések megszerzésére, és minden területre külön képesítés szükséges. El kell dönteni, hogy melyik területen szeretne túrákat vezetni az ember. Én nem vihetnék hivatalosan például csoportot Fokvárosba, csak a Krüger Parkba és annak a környékére. A képesítéshez szükséges írásbeli és szóbeli vizsga is. Például gyakorlati vizsga elem, hogy egy csoportot be kell vinni a Krüger Parkba, ott be kell azonosítani a különféle növényeket, még a füvet is, illetve az állatokat, állathangokat. De van olyan vizsgafeladat is, melynél leülünk egy szobában, hogy laptoppal játszhassanak le mintegy 50 madárhangot, vagy éppen hozzá még 20 emlős, 9 béka stb. hangot, melyeket fel kell tudni ismerni. Ha ez mind megvan, akkor megkaphatjuk a képesítést az adott területre. Ezzel a képesítés igazolással aztán be kell menni a megyei Természetvédelmi és Turisztikai Hivatalba, és ott adják ki a túravezetői engedélyt. Ezen kívül adnak még külön jogosítványt is és elsősegély igazolványt, ami pár évig érvényes csak.
Folytatjuk! 🙂
Az interjú 2. része itt olvasható
Dr. Kása Gyula weboldala további információkkal és fotókkal szolgál az érdeklődők számára.
(A felhasznált fotók Dr. Kása Gyula vezette túrák alkalmával készültek. A fotókat a résztvevők készítették, további felhasználásuk nem engedélyezett.)
