Simogatás közeli oroszlán csoportok, autóba beugráló kis majmok, visszapillantó tükröt megrágó hiéna és még számtalan felejthetetlen élmény a Krüger Nemzeti Parkban. Dr. Kása Gyula kalandos és izgalmas története folytatódik! 🙂

6. Mi a legemlékezetesebb élménye a Krüger Parkból?

Hú, annyi ilyen élményem van, hogy nem is tudom, melyiket említsem. Legutoljára két héttel ezelőtt voltam a Parkban egy hétvégén, és nagyon szerencsések voltunk a csoportommal, ugyanis két óra alatt három különféle oroszlán csapattal találkoztunk. Az egyik csapat, ahogy közelített felénk az úton, az autónk előtt vált ketté. Lehúztam az ablakot, és leállítottam a motort. Olyan közel voltak, hogy gyakorlatilag megsimogathattam volna a hátukat az ablakból kinyúlva, amit persze nem tettem. Jelenleg még nincs olyan sok külföldi turista a Parkban, ez azt jelenti, hogy sokszor van olyan élményünk, hogy egyedül lehetünk az állatokkal. Az egyik ilyen oroszlán megfigyelő csapattal mintegy 30-40 percig voltunk csak mi és az oroszlánok, más autók zavarása nélkül. Ugyanez az élmény történt meg velünk egy vadkutya csapatot illetően is. A vadkutya speciális látvány, nagyon veszélyeztetett faj. Több, mint egy óráig voltunk velük, ott ugrándoztak az autónk körül. Ezen kívül emlékezetes élmény volt még, amikor egy rinocérosz a szarvával kissé megkaristolta az autónkat, hozzá teszem, nem támadott ránk, csak kíváncsi volt. Vagy mikor egy kis majom ráült a visszapillantó tükrünkre, és aznap, valamivel később egy hiéna olyan közel jött hozzánk, hogy megérezte a kis majom szagát a tükrön, és összerágta azt. Órákig lehetne beszélni és mesélni a különféle élményeimről, de hála Istennek a vendégeimnek is rengeteg ilyen nagyszerű élményeik vannak, nemcsak nekem.

7. Került ijesztő helyzetbe már, miközben a szavannákat járta? Mi volt a legemlékezetesebb ijesztő élménye, amitől esetleg megrémült vagy veszélyben érezte magát?

A túravezető képzés egyik alap része, hogy a túravezető megtanulja, mi a veszély, hogy felismerje a veszélyt időben, hogy elkerülhesse a veszélyes helyzeteket. Meg lehet tanulni tapasztalat alapján, hogy mikor veszélyes például egy elefánt. Az elefántok sokszor 2-3 méterre vannak tőlünk. Figyelni kell őket, mutatják-e az agresszivitás valamilyen jelét, vagy azt, hogy hogy áll a füle, hogy tartja a farkát, hogyan viselkedik. De ha veszélyes helyzetet kell említeni, néha egy-egy majom beugrott már az autómba. Ezt leszámítva nem volt igazán veszélyes helyzet, mert nem engedem meg, hogy olyanba kerüljünk. Elefánt üldözött már bennünket, de nem közelről, mert már előre lehetett látni, hogy támadni fog. Igazán veszélyes vagy ijesztő élményem nem volt, mert, ha az ember tudja mit csinál, erre nem is kerül sor.

8. Van esetleg állattámadásból származó sérülése? Látott veszélyesnek mondható állattámadásokat (mondjuk emberi hibából, emberi mulasztásból eredően)?

Nekem nincs sérülésem, de ismerek olyat, akinek van, és ezek a sérülések majdnem minden esetben emberi hibából adódnak. Az egyik túravezető például egy elefánt nyomait kereste, de hanyagul, fegyver nélkül szállt ki az autóból, utána ment az elefántoknak, majd az egyik váratlanul rátámadt. Intenzív osztályra is került, de szerencsére túlélte.

9. Volt szerencséje esetleg zsiráfot vagy elefántot látni, amint életet ad kicsinyének?

Nem láttam még. Általában nem az út mellett történik meg a szülés, születés. Az állatok elvonulnak egy békésebb helyre – nem az emberek miatt, hanem hogy a szag meg a zaj ne vonzza oda a ragadozókat. Elbújnak, hogy védjék a kicsiket a ragadozóktól.

10. Van kedvenc állata, melyet különösen szeret és tisztel?

Igen, a ragadozók közül a leopárd, amit nagyon nehéz megtalálni, igazi macska, ha megtaláljuk, az egy hatalmas élmény, pedig van belőle sok a Parkban, de hát igen szégyenlős. A növényevők közül a nyala, a hím nyala, (antilop), ami nagyon szép, és nagyon tetszik.

Folytatjuk! 🙂

Az interjú 3. része itt olvasható

Dr. Kása Gyula weboldala további információkkal és fotókkal szolgál az érdeklődők számára.

(A felhasznált fotók Dr. Kása Gyula vezette túrák alkalmával készültek. A fotókat a résztvevők készítették, további felhasználásuk nem engedélyezett.)