Pár évvel ezelőtt Németh Júlia Ghána mellett tette le a voksát, és fél évet töltött a nyugat-afrikai országban gyakornokként. De hogy pontosan milyen program kapcsán volt kint, milyen tapasztalatokkal gazdagodott, és hogy lenne -e ghánai nő, arról meséljenek a sorai.
- Hogy és miért esett a választásod Ghánára, mint nyugat-afrikai ország?
Érdeklődésem Nyugat-Afrika iránt az egyetemi éveim során kezdett kialakulni. Nemzetközi tanulmányokat és politikatudományt végeztem, és már a kezdetektől hiányoltam az Afrikára fókuszáló tantárgyakat. Kevésnek tartottam, hogy ez az óriási szomszédos kontinens egyrészt csak mint nyersanyaglelőhely, másrészt pedig rengeteg probléma (polgárháborúk, járványok, éhínség, migráció,…) forrásaként szerepel a tananyagban. Így ahol lehetett, afrikai témákról írtam házi dolgozatokat, és mindkét szakdolgozatom témája Nyugat-Afrikához köthető. Egyrészt a nigériai kőolaj termelés okozta környezeti problémákról, másrészt pedig a Guineai-öbölben a 2000-es évek óta fennálló kalózkodás elleni nemzetközi összefogásról írtam – természetesen főleg szakirodalomra és internetes forrásokra támaszkodva. Diákként nem adatott meg, hogy a helyszínen is kutassak, így a tanulmányaim befejezte után kezdtem keresni a lehetőséget, hogy Nyugat-Afrikában tölthessek néhány hónapot.
Mihelyt elkezdtem gyakornoki pozíciót keresni, egyértelművé vált számomra, hogy Ghánába szeretnék menni. Ghána a térség legbiztonságosabb, legbékésebb állama – kifejezetten ajánlom mindenkinek, aki még sohasem járt Afrikában. Mivel évtizedek óta nem volt semmilyen erőszakos konfliktus az ország területén, sok nemzetközi szervezet, multinacionális vállalat és NGO is itt létesítette nyugat-afrikai székhelyét. Ghána fővárosa, Accra ad helyet a Kofi Annan International Peacekeeping Training Centre-nek[1] is, amelyet többek között a német fejlesztési politika is támogat. A német projektnél sikerült végül gyakornokként elhelyezkednem – így kerültem hat hónapra Accrába.
De hogy miért pont Nyugat-Afrika? A legtöbb Afrika iránt érdeklődő ismerősömet leginkább a kontinens élővilága, természeti csodái nyűgözik le. A legszebb nemzeti parkok Afrika keleti és déli részein találhatóak, Nyugat-Afrika turisztikai szempontból talán nem tűnik annyira érdekesnek. Én a térség történelme miatt „ragadtam le” Nyugat-Afrikánál, amely már az ókorban is kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn Európával. A középkorban az iszlám világ vonzáskörébe került és sajátosan integrálta az új vallást a helyi kultúrákba. Majd partjain megjelentek az európai kereskedők, ismét két világ találkozott, új hatások érték a nyugat-afrikai társadalmakat. A transzatlanti rabszolgakereskedelem is itt vette kezdetét, Ghánában meg is lehet tekinteni egy pár erődöt, melyet az európaiak erre a célra tartottak fenn. Végül pedig a gyarmatosítást is meg kell említeni, hiszen ez a folyamat formálta a mai Nyugat-Afrika politikai térképét, az egyes államok kormányzati rendszereit, hivatalos nyelveit, és nem utolsó sorban egyes kihívásait is. Európaiként talán egyfajta felelősségérzet is közrejátszik abban, hogy ennyire vonzódom Nyugat-Afrika iránt.
- Hat hónapot tölteni egy turisták számára talán nem annyira népszerű afrikai országban meglehet, bátor döntés. Volt, aki le akart beszélni a ghánai utazásodról?
Szerencsére nem akart senki sem lebeszélni, legalább is nem túl vehemensen. Szüleim érthető módon óvatosan álltak a témához, nem rajongtak az ötletért. Bizonyára aggódtak, de ezt nem éreztették velem. Sőt, apukám útikönyveket is vett, informálódott, majd anyummal meg is látogattak Accrában. Talán előbb volt lefoglalva a szállásuk arra az egy hétre, mint nekem a hat hónapra J
- Biztosan értek szélsőséges élmények, nagyon jók és esetleg nagyon rosszak is (a rossz, az lehet “csak” megdöbbentő is). Említenél párat?
A szélsőséges élmények vagy elkerültek, vagy az általában higgadt természetemnek köszönhetően nem úgy fogtam fel azokat J
Emlékszem egy pillanatra, amikor éppen az accrai tömegközlekedést használtam – már a legnagyobb természetességgel – és tudatosult bennem, hogy sikerült: teljesítettem egyik legnagyobb álmom! Eljutottam Afrikába és bár sok minden szokatlan volt eleinte, akkor már nem éreztem magam idegennek Accrában.
A legjobb élmények biztosan a kirándulások, utazások voltak. A szüleimmel felfedeztük a régi európai erődökkel tűzdelt tengerpartot Accrától nyugatra. Néhány gyakornok kollégával szerveztünk egy utat a keleti Volta régióba, ahol megmásztuk Ghána legmagasabb hegyét (Mount Afadjato, büszke 885 méter). Ugyanezekkel a kollégákkal egy hétvégét Loméban, a szomszédos Togo fővárosában töltöttünk és élveztük a francia életérzést. Eljutottam Ghána nyugati szomszédjába, Elefántcsontpartra is (ide busszal mentünk, nagy kaland volt!). Végül Ghána belsejét és északi, többségében muszlim régióját is sikerült felfedeznem – itt a különböző stílusú mecsetek, az út közepén megpihenő kecskenyájak és a robogón közlekedő hidzsábos nők nyűgöztek le leginkább.
A megdöbbentő élmények közül kettőt emelnék ki:
Ghánában a malária és a közúti balesetek követelik a legtöbb halálos áldozatot. Utóbbiakba nagyon gyakran buszok és mikrobuszok (az úgynevezett trotrók) keverednek bele. Egyszer én magam is trotrón utaztam, amikor elhajtottunk egy felborult mikrobusz mellett, amelyből már kimentették és elszállították az utasokat, viszont még látható volt néhány hátramaradott, vérben ázó paróka[2]. Mondanom sem kell, elég szomorú látvány volt.
Szintén eléggé megdöbbentő volt az accrai tengerpartot látni. Nyugati városokkal ellentétben Accrában egyáltalán nem integrálták a városképbe a tengerpartot. Nagy parti sétányok, kikötők, luxusszállodák vagy fürdőző tömegek helyett nyomornegyedek szegélyzik a strandot. A város szegényei ott építenek viskót, ahol tudnak – a tengerpart egy ilyen hely. A vízhez közelebb sem tartózkodnak felfrissülni vágyó helyiek. Amikor ott jártam, csupán néhány disznó élvezte a tenger által lehűtött homokot egy forró nap után.
- A néptánc az életed meghatározó része. Ghánában volt alkalmad esetleg a ghánai tánc vagy mozgás kultúrát tanulmányozni?
Sajnos csak egy alkalommal láttam egy hagyományos táncbemutatót. Az is turistáknak szólt, tehát nem tudom, mennyire volt autentikus. Viszont mi nézők is beállhattunk, megtanítottak néhány lépést.
Mivel Accrában töltöttem az időm nagy részét, túlnyomó részben városi fiatalokkal kerültem kapcsolatba. Tradicionális táncokat nem tudtak mutatni nekem, viszont az éppen trendi popslágerek koreográfiáit nagyon jól ismerték. A popzene hatására születő táncstílusok vagy egy konkrét szám videó klipjéhez köthetőek (erre egy aktuális példa a Jerusalema), vagy akár egy egész zenei irányzat alakul ki körülöttük. 2016-ban Ghánában éppen az Azonto nevű stílus hódított; olyannyira, hogy még a híres nigériai popsztár, Wizkid, is megénekelte (https://www.youtube.com/watch?v=tQXaWzIzgbk).
- Jártál valamelyik nemzeti parkban? Mi volt a kedvenc ghánai utazási élményed, ha utazhattál?
Hat hónapos ottlétem alatt sikerült eljutnom az ország legnagyobb nemzeti parkjába, a Mole National Parkba. A látogató itt különböző antilop fajtákkal, bivalyokkal, sakállal, hiénával és többféle majommal találkozhat. A legnagyobb élmény viszont az, amikor egy elefántcsorda keresztezi az utadat (vagy páviánok dézsmálják meg a kocsiban felejtett útravalót)!
A kedvenc emlékem viszont a Tafi Atome Monkey Sanctuary látogatásához köthető. Tafi Atome az ország keleti részén, Volta régióban található. A falut övező erdőben védettséget élveznek az ott élő apácacerkófok és huszármajmok, amelyeket a szomszédos településeken bizony levadásznak. Míg vadászok nem léphetnek be az erdőbe, banánnal felfegyverkezett turistákat szívesen látnak mind az emberek, mind a majmocskák, akik attól sem rettennek vissza, hogy a látogató vállára vagy karjára ugorva próbálják megszerezni a nekik hozott csemegét.
5+1 Milyen a ghánai nők helyzete? Milyenek a lehetőségeik? Lennél ghánai nő a tapasztalataid alapján?
A ghánaiak nagyon büszkék az erős asszonyaikra. Egyáltalán nem szokatlan, hogy a nők szerepet vállaljanak a politikában, a vallási életben vagy vállalkozóként – egyesek a topmenedzseri pozícióig meg sem állnak. A lányok iskolába, a szerencsésebbek közülük egyetemre is járnak. Bár minimális a különbség, a ghánai parlamentben nagyobb a női képviselők aránya, mint a magyar országgyűlésben.
Ez első pillantásra nagyon jónak tűnik, de nem felejthetjük el, hogy fejlődő országról beszélünk, ahol a hagyományos és a modern elemek egyaránt jelen vannak, sokszor éles kontrasztot alkotva. Ez igaz a hagyományos nemi szerepekre, elvárásokra is, amelyek – ahogy hazánkban is – jelenleg nagyobb nyomás alá helyezik a nőket, hiszen több fronton kell helytállniuk: Anyák, feleségek, háziasszonyok amellett, hogy kiveszik a részüket a család anyagi keretének megteremtésében. Férfiakra egyelőre nem jellemző, hogy feladatuknak tekintsék az otthoni munkákat, valamint a gyerekek gondozását.
A fentieket tekintve talán nem meglepő, hogy inkább vagyok nő Európában, mint Ghánában. Bár itt is hasonló problémákkal küzdünk, talán már egy picit közelebb kerültünk ahhoz az állapothoz, ahol nők és férfiak között egyenlően oszlanak meg a fizetett és fizetetlen feladatok, valamint a felénk irányuló családi és társadalmi elvárásokkal szemben is szabadabban szólalhatunk fel. Egy dolgot viszont szívesen ellesnék a ghánai nőktől: A büszke és magabiztos megjelenésüket, kortól, testalkattól és ruházattól függetlenül.
[1] Kofi Annan Nemzetközi Békefenntartó Kiképzőközpont. Kofi Annan ghánai származású ENSZ-főtitkár alapította.
[2] Az afrikai nők előszeretettel használnak műhajat a frizuráikhoz. Sokan parókát is hordanak.
(A felhasznált fotók Németh Júlia tulajdonát képezik. A fotók engedély nélküli felhasználása nem engedélyezett.)
