A nemzeti parkban való haladásunkat a korábbi heves és kiadós esőzés jelentősen megnehezítette. Kerekeink folyamatosan beragadtak, és a vezető ülésből biztonságosnak ítélt füves útszakaszok is becsapósak voltak, gyakran vizesebb és ragadósabb volt, mint a messziről jól látható sáros útvonal.
Aznap többször elakadtunk, volt, hogy segítségünkre siettek, volt, hogy magunkat szabadítottuk ki. Mivel alapszabály, hogy az autóból nem szállhatnak ki a turisták, olykor nem is olyan egyszerű dolog egy plusz 5-6 személlyel terhelt autó kiszabadítása.
A képzett ranger lányok segítettek a sofőrünknek, igen nagy köveket gyűjtöttek és dobáltak össze kisebb patakokon át, hogy azokat a kerekek alá tehessék, hátha fogást talál majd rajta a gumi.
Sofőrünk, és segédje minden elképzelhető taktikát bevetett, hogy az éjjel ne érjen bennünket a parkban. Sajnos a heves esőzések és a felázott földutak miatt nemcsak mi küzdöttünk elakadással, hanem jópáran még rajtunk kívül. Így aztán hiába kértünk rádión segítséget, csak órák múlva érkezett segítség. Átszálltunk a mentésre érkezett autóba, és elindultak velünk a legközelebbi hotelbe.
