Milyen az élet Fokvárosban? Miért lesz ott valakiből idegenvezető magyarként? Milyen érzés a dél-afrikai borvidékeket bejárni, vagy a saját lakása ablakából az Oroszlánfej-hegyre és a Tábla-hegyre látni minden nap? Ezekről és más érdekes kérdésekről beszélgetek Sasvári Nórával, aki 2015 óta él Fokvárosban, és egy ideje már idegenvezetőként várja elsősorban a magyar turistákat, hogy megmutathassa nekik Dél-Afrikát, az ő Dél-Afrikáját!

11. Mennyire hektikus az autós közlekedés Fokvárosban és a különféle szervezett úti célokhoz, például a borvidékekhez?

Szerintem Fokvárosban és szerte Dél-Afrikában egyáltalán nem hektikus az autós közlekedés, nagyon jó az úthálózat, mindenhová könnyen el lehet jutni, bár azt érdemes előre megnézni, hogy ahova mész, megközelíthető-e egy városi autóval vagy kell a terepjáró fokozat! Természetesen a bérautók sok mindent kibírnak, de talán egy szafarin kellemesebb, ha magasabbról látsz ki vagy nem azon aggódsz, hogy most beleragadsz-e a sárba és hogy fogsz kijönni, amikor egy elefánt trappol feléd 😉

Autóbérlés esetén ne felejtsük el, hogy itt a bal oldalon közlekedünk!! Azért ehhez kell egy kis idő, amíg hozzászokik az ember, és nem úgy vezet, hogy kifejezetten koncentrál arra, hogy most akkor mit is csinál, melyik sávba is kanyarodik. Velem is előfordult egyszer, hogy valami teljesen más járt a fejemben, amikor a főútról bekanyarodtam egy hozzánk közeli utcába, s nem értettem, miért „tolakodnak” kifelé az autósok az én sávomban, akkor esett le, hogy „banyek, én vagyok az ő sávjukban!!” Szélese vigyorral az arcomon bocsánatkérően integettem kifelé, s magyaráztam, hogy ja, ja egy szőke nő vagyok! Persze ez senkinek fel se tűnt, mert azért látni itt érdekes vezetési, parkolási megoldásokat olykor. Azt nehezen viselem, amikor az autópályán a belső sávban ráérősen kocsikáznak, és nem értik, ha rájuk villantok, hogy hé, helló, balra tarts.

Fokváros, ami egy 4 milliós metropolisz, meglehetősen telített autókkal, ugyanis a tömegközlekedés nem annyira kiépített, mint Európában, és az expressz buszsávoktól eltekintve busz – kisbusz alapú, ami nem csökkenti jelentősen a dugókat. Sajnos a britek által remekül kiépített – akkor még elővárosi, mostanra kerületi – vonathálózat mostanra viszont elhanyagolt, megbízhatatlan és nem biztonságos, és sajnos, nem épült rá az esetleges kerületi buszhálózat sem, így nem jól használható.

A városi buszhálózatok közül, amit érdemes használni, főként látogatóként, az a MyCiti buszok, amik a legfontosabb turistalátványosságokat is lefedik. Én is ezzel közlekedem általában, a legtöbb helyre, ahova megyek, elvisz. Kicsit jobban oda kell figyeljek a menetrendjére, ami azért nem kőbevésett, mert bizonyos vonalakon nem jár olyan sűrűn, de pont kijutok vele a belvárosból a tengerpartra, ami nekem fontos!

Könnyen és jól lehet közlekedni Fokföldön, ideértem a borvidékre való eljutást is, vagy a Jóreménység-foki látogatást. Az autós közlekedés előnye, hogy bárhol megállhatsz, ugyanakkor arra azért felhívnám a figyelmet, hogy érdemes tájékozódni mielőtt útnak indulsz, hogy mennyire biztonságos az adott útvonal, városok, s mire ügyelj parkoláskor. Itt ugyanis a legtöbb területnek van egy önjelölt felvigyázója, aki vár valami pénzbeli juttatást azért, hogy vigyázz az autódra. Még ha úgy döntesz, hogy fizetsz, – ami nem kötelező, de akkor készülj fel egy hosszas litániára, – akkor sem célszerű előre tenned, mindig jelezd, hogy csakis akkor, ha visszatértedkor is érintetlenül áll az autód és ő is itt van. Sajnos a gazdasági helyzet miatt mostanra elég sokan próbálnak az autófelvigyázásból megélni, s tudnak agresszívek is lenni, úgyhogy mindig körültekintőnek kell lenni, hogy hol parkol az ember.

Én például ezért használok az esti városi közlekedéskor Ubert, az a legbiztonságosabb, ráadásul olcsó és gyors, nem kell bajlódnom a parkolással, és a tetejébe szeretek a sofőrökkel beszélgetni, akik többnyire bevándorlók, mint én, és remekül megértjük egymást!

12. Mit a legnehezebb megszokni Fokvárosban?

Nekem a legnehezebb a közbiztonságra figyelés volt, hogy folyamatosan figyelned kell. Én városi gyalogoló típus vagyok, nagyon korlátozónak érzem, ha nem mehetek el Á-ból B-be gyalog kedvemre, itt viszont meg kellett tanulnom, hogy hol, merre járhatok fehér (európai) nőként, mert vannak utcák, negyedek, amik, ha nem is életveszélyesek, de sohasem tudhatod, mit vált ki a nincstelenség, az elkeseredettség az emberekből. És vannak kerültek, ahova egyszerűen nem mész, még idevalósiként sem, csak ha ott élsz. Szóval, folyamatosan figyelned, észlelned kell a környezetedet, és nem szabad feltűnőnek lenned, értem ezalatt, hogy drága dolgok ne lógjanak rajtad. A legjobb táskaviselés, hogy keresztbe veted a válladon, s a táska elől van, ilyen szempontból a hátizsák sem előnyös, és ha beülsz valahova, akkor sem teszed csak úgy le, mondjuk a lábad mellé. Ez annyira bennem van, hogy Magyarországon is mindig rászólok a barátnőimre, hogy húzzák be a táskájukat és tegyék közelebb magukhoz, nekem pedig eszembe sem jut levenni a vállamról. Most azt gondolhatod, hogy paranoid vagyok, pedig egyáltalán nem, inkább igyekszem megelőzni a bajt, a konfrontációt.

A belváros közelében, a hegyek lábánál élünk, kb 10-15 perc gyalog a city és mondjuk 40-50 perc a kikötő gyalog, át a belvároson! Nos, a legtöbb helyre gyalog megyek (vagy ha jön a busz felugrom rá, ha sietek), esténként pedig “hazaüberezem”. Van egy barátom, egy kolumbiai srác, akivel közösen szervezünk eseményeket itt élő külföldieknek, nos, ő mindig, de mindig, felajánlja, hogy értem jön és hazahoz, bár tudja, hogy csak az utóbbit szoktam elfogadni. Ő Kolumbiában nőtt fel, ahol szintén nem járkálnak az utcán, és tart is tőle, úgyhogy számára sokkoló, hogy én gyalogosan jövök-megyek, a városba nem is tart velem, csak a hegyre.Számomra viszont fontos, hogy két lábon is jelen legyünk a városi térben, mert így válik láthatóvá, hogy mit tud, hogyan változik a város, és jobban „uralható” a tér is. Ráadásul sokkal több emberrel lehet így megismerkedni, például így találkoztam Wandával, aki egy utcai festőművész, a Gardens park mellett ül, afrikai életképeket fest, és árul, nagyon jókat szoktunk beszélgetni! A karantén alatt is sokat gondoltam rá, hogy mi lehet most vele.

Nekem azért is fontos, hogy jól ismerjem a várost, mert a vendégeimet csak olyan helyekre vihetem, amik biztonságosak és látogathatóak. Autentikus csak úgy lehetek, ha van saját élményem is a helyről, amiről beszélek.

Amúgy Pesten az a szokásunk a férjemmel, hogy a visszautazás előtti este elmegyünk és bejárjuk a várost, órákon át bolyongunk, élvezzük ezt a fajta szabadságot. A hangsúly persze itt az estén van. Fokvárosban sétálhatsz, de csak napközben, után szigorúan kell egy fuvar, Johannesburg-ban még ez is lehetetlen. Nekem ezért az esti, éjszakai séta most olyan, mint egy ajándék, és mindig nagyon élvezem!

13. Hol láttad a legszebb napfelkeltét és naplementét Dél-Afrikában?

Júj, erre most nem tudok kapásból válaszolni!

Itthon ülünk már több mint négy hónapja a járvány miatt, és mást sem fotózok csak a napfelkeltéket és a naplementéket a lakásunkból, amik tényleg nagyon szépek, és a lezárás végén lesz a látványból talán egy timelapse fotóm is, de persze van ennél szebb is bizonyára!

Szeretem a napfelkeltét az Oroszlánfej-hegyről nézni, amikor előbukkan a Holland-Hottentotta-hegyeken túlról, s bevilágítja a Tábla-öblöt, a kikötőt és a várost, és ahogy a Tábla-hegy város felőli oldal életre kel a fényben. Utazáskor szeretem, ha ekkorra már kinn vagyunk az állatlesen, mert ilyenkor a legszebb a szavanna, a táj és gyönyörű, ahogy csillognak a fények.

Fokvárosban a legszebb naplementék a Blaawbergstrandról láthatóak, hosszú fehér homokos tengerparti szakasz, a klasszikus kompozíció, Tábla-hegy és a város sziluettje a távolban, s közben narancs-ping-arany csillogás a vízen – ez tényleg pompás látvány!

14. Melyek azok az ételek, amelyeket minden Dél-Afrikába látogató utazónak ajánlasz?

A dél-afrikaiak nagyon „kajások”, ha angol szót szeretnék használni, akkor „foodie”-k, mondanám, minden a kaja körül forog. Nekem ez nagyon szembeötlő volt, mert én ugyan jól főzök, de nekem az étkezések inkább a társaságról szólnak, mint arról, hogy milyen trükkös egy recept.

Fokváros mediterrán klímájának köszönhetően leginkább ilyen jellegű ételeket találsz. Az ételek ár-érték aránya nagyon jó, nagyon jó minőségű alapanyagokból készülnek és nagy adagok is. Nem maradsz éhes, az biztos.

Jellemzően a húsevők a steak-re esküsznek, ami az argentinnal versenyez, és amihez persze jár egy jó palack vörös bor is, cabernet sauvignon vagy egy jó kis shiraz, de akár a helyi fajtából készült vörösbor, a pinotage is jól illik hozzá!

Én imádom, hogy friss a tengeri felhozatal, halak, garnélák vagy tengergyümölcsei is színesítik a választékot. Olyan halételeket próbáltam ki, amilyen halakról előtte sohasem hallottam, a kedvencem a yellowtail hal, aminek tényleg sárga pikkelyű a fark vége, nagyon ízletes, bár a férjem kedvence a hake, ami a fish and chips alapja. A másik fontos szempontom, hogy van sok-sok finom friss, érett zöldség és gyümölcs, amit ehetsz magában, salátaként vagy köretnek egyaránt.

Tipikus dél-afrikai étek a bobotie, ez egy egytálétel, ami darált húsból készül gyömbér, majoránna és citrom hozzáadásával, újabban curry-vel fűszerezik, emellett kerül bele szárított gyümölcs is, mindenféle mazsolák, a tetejét leöntik tojással, s így megsütik. Körítés-díszítésnek pedig dió, chutney és banán jár mellé, általában sárga, azaz sáfrányos rizzsel eszik. Dél-Afrika szerte kedvelt étel, sokféle változatban. Ezt mindenképpen érdemes kipróbálni

Fokvárosban viszont amit mindenképpen meg kell kóstolni a foki maláj, azaz a Cape Malay konyha, amit az Indonéziából behurcolt rabszolgák leszármazottjai alakítottak, formáltak, akik muszlimok. A nagy kedvencem innen az egy édesség, a »koeksisters«, ami egy fűszeres, gyömbéres- fahéjas fánk, amit szirupba áztatnak, majd kókuszreszelékben megforgatnak – ezt a velem városnézők sohasem hagy(hat)ják ki, mert a Bo-Kaap színes házai közötti séta része a helyi árusnál a megkóstolása!

15. Turistaként, utazóként az emberek általában 1-2 hetet töltenek el egy országban vagy egy nagyobb városban. Milyen nehézségekbe ütköztél eddig kint, amivel mondjuk egy átutazó nem szembesül, csak akkor, ha letelepszik vagy több hónapra érkezik?

Magyar útlevéllel utazó turistaként 30 napra jöhetsz Dél-Afrikába, ami gyorsan elszáll, ha egy nagyobb körutat tervezel. Én azt szoktam mondani, hogy 1-2 hét az arra elég, hogy beleszeress Dél-Afrikába, ami történelmének köszönhetően európai és afrikai is egyszerre, tehát olykor nagyon ismerős, néha pedig meghökkentően más.

A tartózkodási vízum, engedély itt is a maradás neuralgikus pontja. Turistaként érdemes már a budapesti Dél-Afrikai Nagykövetségén beszerezni egy 90 napos vízumot, amit az országban egyszer tudsz még 90 napra biztosítani, persze ehhez megfelelő anyagi fedezet kell, vagy egy dél-afrikai, aki állja a költségeidet.

Nekem szerencsém van, a férjemnek vagy 20 év előnye hozzám képest Dél-Afrikában, így ő már végig járta az utat, hogy hogyan boldogulj a letelepedés útvesztőiben, én pedig csak a fákat siratom, a papír mennyiség miatt, ami az ügyintézéssel jár.

A legnagyobb nehézségnek eleinte a helyiekhez kapcsolódást találtam. A dél-afrikaiak általában nagyon kedves, nyitott, barátkozó népek, de a fokvárosiak nem igazán ilyenek. Mindenki „tudja” róluk, s most már én is, hogy ők klikkesedők, azaz a csak a saját köreikben barátkoznak, ritkán lépnek ki abból, ráadásul a körök a középiskolai években alakulnak ki! Ez elég meglepő volt számomra, de tényleg van benne valami, mert a „helyi” barátaim jelentős része is „bevándorló” Fokvárosban, azaz Dél-Afrika más részeiből származnak – és jól van ez így, hisz mindannyian a magunk módján teszünk hozzá a szivárvány nemzethez!

Ha lemaradtál a Nórával készült beszélgetés első részéről, itt olvashatod el az első 5 kérdést és választ! 

Itt pedig beszélgetés második részét találod!