Van egy akáciákkal, dum-pálmákkal borított paradicsomi hely a Samburu Nemzeti Parkban (Kenya), az Ewaso Ng’iro folyó mentén, ahol imádnak összegyűlni az elefántok. Hűsölnek, gyümölcsöket csemegéznek, legelésznek. Van olyan is, aki ebben a paradicsomban tér végső nyugalomra. 2013. júniusában itt hunyt el a Victoria névre keresztelt 55 éves matriarcha. Shifra Goldenberg ökológus és csapata megfigyelte, hogy az elhalálozást követően körbe vették a tetemet a családtagok, próbálták lábra állítani, ormányaikkal szagolgatták, tapogatták, agyaraikkal lökdösték, lábaikkal óvatosan felállásra ösztökélték. Az elefántok a nap nagy részét evéssel töltik, csak állva esznek, így az a normálisnak és megszokottnak mondható, ha egy elefánt áll, és nem az, ha fekszik, főleg mozdulatlanul. Malasso, egy 14 éves bika volt az egyik utolsó egyed a családból, aki távozott a test mellől. Victoria volt az anyja. Nem véletlenül időzött ennyit a tetem mellett. (Jó pár szervezet dolgozik a nemzeti parkokban azon, hogy az egyes elefánt családok életét megfigyeljék, nyomon kövessék, éppen ezért nevet adnak az egyedeknek, chipekkel látják el őket, hogy minél egyszerűbben tudjanak jegyzeteket készíteni róluk, minél több modern eszközzel tudják őket monitoringolni, hogy merre járnak.) A tudósok nem azt állítják, hogy az elefántok épp úgy gyászolnak, mint mi, emberek, de annak a ténye, hogy az elefántok visszatérnek egy-egy családtagjuk teteméhez, vagy hogy évekkel később is felismerik a rokonuk koponya maradványát, és elidőznek felette, az azt jelezheti, hogy mindenképpen különleges és rendkívül intelligens élőlények, érzékeny és nagyon jó szaglással.

Amikor egy elefánt elpusztul, a veszteséget más elefántok is észlelik, nem csak a családtagok. Vizsgálgatják a tetemet, akár nyolcszor több időt is eltöltenek a test vagy a csontok felett, mint mondjuk egy fadarab esetében, amit szemügyre vesznek maguknak. Ezzel a vizsgálódással folyamatosan frissítik egymással kapcsolatos társadalmi információikat is, ki, kivel van rokoni kapcsolatban, ki, milyen helyet foglal el a családon belüli rangsorban. Victoria teteméhez másnap ugyanazok az elefántok tértek vissza többek között, azaz nem csak a halála napján rótták le kegyeletüket, hanem másnap is még az életük része volt a matriarcha. Egy elefánt élete nem ér véget a halála pillanatában. A következő három hétben a kutatók öt család tagjait figyelték meg, akik kapcsolatba léptek Victoria tetemével. Igen bonyolult folyamat tehát, hogy megérthessük, hogyan reagálnak a halálra az elefántok. A megértés egyik fő akadálya, hogy az állatok világában olyan szagok sora van jelen, amelyeket mi, emberek nem vagyunk képesek érzékelni, így pontosan megérteni sem. Egy tanulmány szerint, az elefántok mintegy 200, a jó szaglásért felelős génnel rendelkeznek. Maguk a kutatók sem gondolták, hogy az afrikai elefántok szaglása ilyen kitűnő. Az ázsiai elefántok például meg tudják állapítani, hogy melyik zárt vödör tartalmaz több napraforgómagot. Ez a fantasztikus szaglási képesség megmagyarázhatja, hogy az elefántok miért töltenek akár perceket egy elhullott tetem felett, miért szagolgatják a testet körülvevő szennyeződéseket, és hogy miért olyan intenzív az elefántok között a testi interakció. Az elefántok rendkívüli érdeklődést mutatnak a saját fajukból származó koponyák, állkapcsok és más csontok iránt, miközben figyelmen kívül hagyják a bivalyok, zsiráfok csontjait.Természetesen más állatokról is ismert, hogy kapcsolatba lépnek, kapcsolatban maradnak a halott borjaikkal, családtagjaikkal egy ideig.

Az elefántok azonban különböznek tőlük, mert sokkal nagyobbak, mint a legtöbb állat, ami azt jelenti, hogy testük lebomlása hosszú időbe telik, csontjaik súlyuknál fogva szintén nem tűnnek el egyik napról a másikra. Az afrikai elefánt a legnagyobb szárazföldi állat. Teljes testhossza elérheti a nyolc métert. Mindene hatalmas, a bele például 30–40 méter hosszú is lehet, tömege 3-6 tonna között mozog (attól függően, hogy hím vagy nőstény egyedről van szó). Az ormányuk kb. 2 méter hosszú. Rekord méretű elefántnak számít az 1974-ben Angolában kilőtt bika, majd 4 méteres marmagasságával és több, mint 10 tonnás súlyával.

Gondoljunk csak bele, egy elhunyt majom teste akár egy éjjel leforgása alatt eltűnhet az elhalálozás helyszínéről, „hála” a ragadozóknak, egy bálna teste előbb-utóbb elsüllyed, és nem marad egy helyben a halált követően. Ezzel szemben egy elefánt koponya (méretéből is adódóan) évekig nagyjából ugyanott marad, ahol az állat elhullott. Ez a tény nagyon jó kutatási alap a tudósoknak, hiszen akár éveken át vizsgálni lehet az egyes egyedek reakcióját, ahogy visszatérnek a maradványokhoz, csontokhoz, tegyék ezt gyászból, ösztönből vagy az emlékeik alapján. Victoria szép és tartalmas éveket élt meg egy olyan világban, ahol minden egyes nap újabb veszélyt rejteget az orvvadászok miatt. (A bejegyzés a https://www.washingtonpost.com/science/2020/02/21/when-an-elephant-dies-many-other-elephants-take-notice/ cikk alapján készült, nem fordítás. A felhasznált fotó saját.)