Dr. Lucy King nagy feladatra vállalkozott Kenyában. A méhek erejében bízik. Segítségükkel szeretne békét teremti az elefántok és a kenyai (más afrikai) gazdálkodók között. A gazdálkodás újabb és újabb területeket igényel, így az elefántok természetes élőhelye napról napra csökken. A hetvenes években az afrikai elefántok száma 1,2 millióra volt tehető, ez ma 400.000–re csökkent, míg a lakosság száma megtriplázódott. Ezek a kisebb gazdaságok gyakran keresztezik az elefántok ősi útját, melyen emlékezetből járnak. Ösztönük súgja nekik, merre kell menni, hogy élelmet és elegendő vizet találjanak az év meghatározott szakaszában. Ha azonban ezen az úton plusz élelmet is találnak, olyan finom falatokat, mint kelkáposzta, akkor nagy dőzsölésbe kezdenek. Egy ilyen lakmározás után a gazdálkodók ledöntött kerítést, feldúlt veteményest, megdézsmált termést találnak.  A gazdálkodók gyakran olyan dühbe jönnek, vagy éppen annyira megijednek a 4-6 tonnás csorda tagoktól, hogy lelövik őket, végeznek velük. Az elefántok védelmével foglalkozó Save the Elephants csoport – a Douglas-Hamilton család alapításával – ezt nem engedheti meg. Feladatuk és céljuk az orvvadászat, elefántcsont vadászat és kereskedelem megfékezése mellett, hogy Kenyában békében éljen együtt az emberiség és a vadvilág. Jó pár ”elefánt távol tartó” ötlet kudarcba fulladt már az évek során. A kerítéseken egyszerűen vagy átgázolnak az elefántok, vagy cselesen átbújnak alatta, ráadásul a kenyai gazdálkodóknak nincs pénzük kerítés alapanyagokat vásárolni. A mindennapi megélhetésük a tét. Nincs tartalékuk, nincs félre tett pénzük kerítésekre. Nem kockáztathatnak. Kell a termés, és az abból származó bevétel. Más megoldás kell. Legszerencsésebb lenne, ha valami természetes „ellenfelet” használhatnának.

Dr. Lucy King, vagyis a javaslata, megoldást jelenthet a problémára. Tudományos doktori munkájának témája ugyanis pont ez az egyre inkább élesedő konfliktus elefánt és ember között. Megoldási javaslata nem más, mint a vadméhek. Megfigyelések és a helyiek generációs tapasztalata bizonyítja, hogy az elefántok békén hagyják, sőt elkerülik azokat a fákat, melyekben/melyeken vadméhek élnek. Egy méhcsípés nem is lenne még nagy probléma egy 6 tonnás elefántnak, de a csípés után feromonok szabadulnak fel, és a többi méh odazúdul, vad csípéssorozatba kezd, ami már igen emlékezetes még egy ekkora szervezetnek is.  Az elefántok alap viselkedése, hogy a matriarcha óvja a többi nőstényt és főként a borjakat, akiknek még kevés az élettapasztalata. Ösztönösen védik egymást, zárják körbe a borjakat bármilyen veszélyt is észlelnek.

Dr. Lucy King kísérlete bizonyítja, hogy elegendő csak a méhek hangját lejátszani, az elefántok máris idegesek lesznek, füleiket előre csapják, toporgásba kezdenek, majd a matriarcha menekülőt fúj, és a többi családtag követi. Ennek köszönhetően bizakodhatnak a gazdák és az elefánt védő Save the Elephants csapat tagjai is!

További eredményes munkát nekik! Dr. Lucy King ebben a témában tartott rövid előadása az alábbi videón tekinthető meg, mely a TED konferencia sorozat egyik nagy sikere volt.