Bár egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a több mint egy éve tartó világjárvánnyal a természet valójában a sebezhetőségünkre figyelmeztet, sokan a mai napig nem látják be, hogy pazarló életvitelünk, a túlfogyasztás, a népességrobbanás visszafordíthatatlan károkat okoz Földünkön. Beavatkozásunk a természet egyensúlyába nemcsak a vadonélő állatok fennmaradását veszélyezteti, de most már a miénket is.
Az idei Föld Napjának kiemelt témája a biológiai sokféleség megőrzése. Ahogyan Hillender Tímea vadvilágmentor, az Afrika Sztorik Egyesület alapítója és elnöke mondja: mindennapi rutinunk megváltoztatása mellett mi is aktívan tehetünk például a gepárdok vagy az elefántok megmentéséért.
Nem ülhetünk tétlen
A Föld Napja eseménysort Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató indította el 51 évvel ezelőtt, és mára szinte az egész világra kiterjed a mozgalom. Magyarországon 1990 óta ünnepeljük. A Föld Napja Alapítvány mindenkit arra buzdít, hogy ne várjon, hiszen bolygónk legnagyobb fenyegetettsége abban a hitben gyökerezik, hogy majd valaki más fogja megmenteni a világot.
Mindannyian tehetünk a változásért már azzal is, ha odafigyelünk, miként éljük a hétköznapjainkat. Építsünk közösséget, ültessünk minél több fát, ha tehetjük, magunknak termeljük meg a haszonnövényeket, komposztáljunk, fűtés helyett inkább a szigetelésre költsünk, autó helyett válasszuk a tömegközlekedést, csökkentsük a minimumra a csomagolt áruk vásárlását, együnk több friss hazai és kevesebb állati eredetű terméket, próbáljunk meg műanyagok nélkül élni.
A 37 éves, végzettségét tekintve magyar–német tanár, fordító már óvodás korában is távoli földrészekről álmodozott. Igaz, akkor Egyiptom és a hieroglifák rejtélyes világa meg az afrikai ásatások varázsolták el, így jó ideig úgy gondolta, régész lesz. Aztán hosszú időre feledésbe merült Afrika, de 2018-ban, a BBC által készített dokumentumfilm-sorozat, a Kenyába költözünk – This Wild Life hatására ismét foglalkoztatni kezdte a fekete kontinens.
– Kenyában a szamburuk földjén élő, elefántmegfigyelő ökotábort működtető Douglas-Hamilton házaspár munkája rabul ejtett – emlékezik Tímea. – Ettől kezdve az járt a fejemben: micsoda kiváltság ilyen természetközeli életmódot folytatni, afrikai nagyvadak között élni, három kislánygyermeket a szamburu harcosok segítségével nevelni, s mindeközben elefántmentésre szakosodott tudományos munkát végezni.
Kíváncsi voltam, hogy a dokumentumfilmben látottak alapján a való életben is ugyanolyan-e például Saba – a híres skót elefántkutató, Iain Douglas-Hamilton lánya –, aki a családjával főszerepet vállalt a tévészériában.
Tímea egy évvel később Angliába repült, hogy részt vegyen az állatvédő-műsorvezetőnő előadássorozatán. Az első állomás Worthing városa volt, ahol meghallgatta ennek a fantasztikus asszonynak az élménybeszámolóját a munkájukról, s pár szót váltott is vele. Ettől a találkozástól kezdve nem volt kérdés, hogy dolga van Afrikával és az elefántokkal.
– Tavaly januárban Kenyába utaztam, ahol a helyi vezetőmnek hála lehetőségem nyílt ellátogatni a Hamilton család vezette ökotáborba is. Ott lenni, teázni abban a csodálatos afrikai sátorban, amit két évvel ezelőtt otthon a tévében néztem, leírhatatlan élmény volt. Hazatérésem után eldöntöttem, hogy az Afrika Sztorik Egyesületnek létre kell jönnie.
Az egyesület legfőbb célja, hogy kulturális előadásokat szervezzen, melyek bevételét kelet- és dél-afrikai szervezeteknek ajánlják fel, támogatva a rezervátumokban, nemzeti parkokban az orvvadászat ellen küzdő vadőrök munkáját. Tímea meggyőződése, hogy itthonról így tudunk a legtöbbet tenni e területek vadvilágának védelméért.
– További törekvésünk, hogy a Douglas-Hamilton házaspár kenyai munkásságát népszerűsítsük, illetve kapocs legyünk a különféle afrikai szervezetek és a magyar kutató diákok között, akik – elsősorban Kelet- és Dél-Afrikában – szeretnének tudományos munkát végezni. Fontosnak tartom, hogy legyen egy magyar egyesület, amely listát állít össze a valóban hasznos munkát végző, s nem csupán turistacsalogató szervezetekről.
A továbbiakban szeretnénk együttműködni a Cheetah Experience gepárdközponttal, ahol gondozóként már egy magyar lány is dolgozik. Ehhez a szervezethez küldenénk majd jó pár magyar önkéntest, állatorvost és állatorvos-hallgatót, valamint a gepárdok jelképes örökbefogadási programját is népszerűsítenénk. Rövid távú tervünk az év végén egy afrikai utazás. Ha minden jól megy, akkor két helyszínt is meglátogatunk: az egyik a már említett dél-afrikai gepárdközpont, a másik pedig Kenya és az elefántok.
Tímea tavaly jelképesen örökbe fogadott egy kis elefántot, Nalekut, szeretne vele újra találkozni. Ez az utazás lehetőséget adna az elefántárvaház bemutatására, illetve arra is, hogy a Douglas-Hamilton család vadőr támogatói programját megismertesse az itthoni érdeklődőkkel. Lenne teendő az elefántmegfigyelő tábor közelében található szamburu bentlakásos iskolában is, ahová adományokat vinnének.
– A hosszabb távú célok között szerepel, hogy minél több olyan afrikai szervezetet találjunk, ahová magyar kutatók és önkéntesek érkezhetnek, valamint előadásokat szervezhessünk akár könyvbemutatókkal, dedikálásokkal egybekötve. Hiszen miként a Föld Napja mottója szól: Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?
Az eredeti cikk fotókkal ITT olvasható! Köszönet érte Balogh Boglárkának!
