Élőhelyrestauráció az SZTE Füvészkertből
Az SZTE Füvészkert projektje
Mi történik, ha egy gyep eltűnik? Nem robbant fel, nem ég le látványosan – egyszerűen lassan, csendben megszűnik létezni. Felszántják, beépítik, elhagyják, és az évezredeken át kialakult növényközösség helyén gyom és parlag marad. Ami után nem marad semmi – csak az üres föld és a kérdés: vissza lehet-e hozni, ami egyszer elveszett?
Az SZTE Füvészkert azt mondja: igen. És be is bizonyítja.
A Füvészkert a GearUp projekt keretében az élőhelyrestaurációs munkákat mutatja be, amelyeket löszgyepeken és homokpusztagyepeken végez – vagyis azt a hosszú távú, türelmet és szakértelmet igénylő munkát, amellyel a degradálódott vagy eltűnt gyepek növényközösségeit próbálják helyreállítani.
Miért pont a löszgyepek és a homokpusztagyepek?
A löszpusztagyepek Magyarország egyik legértékesebb és legveszélyeztetettebb élőhelyei. Egykor az ország területének mintegy 8%-át borították – ma csak töredékük maradt meg, és azok is felszabdalva, elszigetelve tengődnek a szántóföldek között. Jellemző fajaik között olyan védett növények találhatók, mint a tavaszi hérics, a kék atracél, a vetővirág, a szennyes ínfű vagy a pusztai meténg.
A homokpusztagyepek hasonlóan sérülékeny, a Duna-Tisza közére jellemző élőhelyek, amelyek szintén drasztikus területveszteséget szenvedtek el az elmúlt évtizedekben.
Mindkét élőhelytípus közös jellemzője, hogy ha egyszer elpusztul, spontán módon szinte képtelen regenerálódni – a jellegzetes növényfajok túl lassan terjednek ahhoz, hogy maguktól visszahódítsák az elveszett területet.
Mit csinál a Füvészkert?
Az SZTE Füvészkertben Németh Anikó igazgató vezetésével a 2000-es évek eleje óta folynak természetvédelmi célú kutatások és élőhely-helyreállítási munkák, több nemzeti parkkal együttműködésben. A munka több fázisból áll:
Szaporítóanyag begyűjtése – A Füvészkert szakemberei a még megmaradt természetes gyepekről gyűjtik be a védett növényfajok magjait és egyéb szaporítóképleteit. Ez komoly terepmunkát jelent: több tucat löszgyepi és homokpusztagyepi faj propagulumainak felkutatása és begyűjtése.
Szaporítás a Füvészkertben – A begyűjtött magokból és növényi részekből a Füvészkertben nevelik fel a palántákat. Ez önmagában is kihívás, hiszen az őshonos növényfajok szaporítási módszertana gyakran nem ismert – a szakembereknek maguknak kell kidolgozniuk.
Kitelepítés a természetbe – A felnevelt palántákat és a magokat előre megtervezett hálózatban telepítik ki a felhagyott szántókra és degradálódott gyepterületekre. A cél nem egyszerűen az, hogy növények kerüljenek a földre, hanem hogy a természetes növénytársulások mintázatait utánozzák.
Monitorozás – A kitelepítés után évekig követik a növények sorsát: hogyan élnek túl, szaporodnak-e, terjednek-e a környező területekre.
Az eredmények önmagukért beszélnek: a Körös-Maros Nemzeti Parkkal együttműködve összesen 72 növényfaj több mint 31 ezer egyedét ültették ki, és mintegy 250 ezer magot vetettek el a Kígyósi-pusztán, a Kardoskúti Fehértón és a Csanádi-pusztán. Korábban a Kiskunsági Nemzeti Parkban a tartós szegfű állományának megmentésében is kulcsszerepet játszottak, közel 20 ezer példányt szaporítva és telepítve ki.
Miért fontos ez?
Ez a munka nem ad azonnali eredményt. Ahogy Németh Anikó fogalmazott: vannak olyan munkák, amelyekből csak 100-150 év múlva profitálunk. A löszgyepek helyreállítása generációkon átívelő feladat – de ha most nem kezdjük el, később már nem lesz mit helyreállítani.
Az élőhelyrestauráció nem pusztán növények ültetése. Egy egész ökoszisztéma újjáépítése: a talaj mikroélővilágától a beporzó rovarokon át a madárvilágig minden függ attól, hogy a jellegzetes növénytársulások visszatérnek-e. Amikor a Füvészkert szakemberei egy tavaszi héricset kiültetnek egy felhagyott szántóra, azzal egy egész életközösség számára nyitnak ajtót.
Hogyan kapcsolódik ez az ENSZ 15. fejlesztési céljához?
A projekt az ENSZ 15. Fenntartható Fejlesztési Céljához – „Szárazföldi ökoszisztémák védelme” – igazodik, és közvetlenül több részcélt is megvalósít:
- 15.1 – A szárazföldi ökoszisztémák megőrzése és helyreállítása: a löszgyepek és homokpusztagyepek restaurációja ennek a részcélnak a közvetlen megvalósítása.
- 15.3 – A talajromlás megállítása és visszafordítása: a degradálódott szántók visszagyepesítése aktívan javítja a talaj állapotát.
- 15.5 – A veszélyeztetett fajok védelme: a védett növényfajok ex situ szaporítása és visszatelepítése közvetlenül szolgálja a kipusztulás megakadályozását.
Türelem, szakértelem, felelősség
Az SZTE Füvészkert élőhely-helyreállítási munkája a GearUp projekt egyik legkézzelfoghatóbb példája arra, hogy a tudomány és a természetvédelem hogyan dolgozhat együtt a gyakorlatban. Nem elég beszélni a szárazföldi ökoszisztémák védelméről – tenni kell érte. Magot gyűjteni, palántát nevelni, kiültetni, figyelni, várni. És bízni abban, hogy ami ma egy palánta a felhagyott szántón, az száz év múlva újra élő, lélegző gyep lesz.