Az SZTE Növénybiológiai Tanszék projektje

Amikor illegális vadkereskedelemről hallunk, mindenkinek elefántcsontok, ketrecbe zárt papagájok vagy tigriskölyök-csempészetek jutnak eszébe. Felháborodunk, petíciót írunk alá, megosztjuk a híreket. De mi van a növényekkel? Egy kaktuszt is lehet csempészni? Egy kaktusz is lehet áldozat?

A válasz: igen. És sokkal nagyobb a baj, mint gondolnánk.

Az SZTE Növénybiológiai Tanszékének kutatócsoportja – köztük Bartal Zsuzsa Petra, a Biológia Doktori Iskola hallgatója – a GearUp projekt keretében pontosan ezt a kevéssé ismert, de annál súlyosabb problémát járja körül: a mexikói kaktuszok illegális, élőhelykárosító gyűjtését kereskedelmi céllal – és azt, hogy ez miért fenyegeti egész fajok fennmaradását.

A probléma: egy több milliárd dolláros illegális iparág

Az állatok és növények illegális kereskedelme a világ negyedik legjövedelmezőbb bűnözési formája – a kábítószer-, a fegyver- és az emberkereskedelem után. Az éves bevételt egyesek 7, mások több mint 26 milliárd dollárra becsülik. És ebben a növények – köztük a kaktuszok – egyre nagyobb részt képviselnek.

A kaktuszok iránti kereslet az elmúlt években robbanásszerűen megnőtt. A Covid-járvány alatti beltéri növénytartási hullám, az Instagram és a TikTok „növényszülő” trendje milliós nézettségű tartalmakat hozott, és a szukkulensek, kaktuszok váltak a lakásdíszes életérzés szimbólumaivá. Ami első ránézésre ártalmatlan hobbi – az a háttérben globális méretű természetkárosítást táplál.

A gond nem az, hogy valaki kaktuszt vesz a kertészetben. A gond az, amikor a ritka, védett fajokat nem szaporítják, hanem közvetlenül a természetből gyűjtik be – kiásva az élőhelyükről, kicsempészve az országból, és fillérekért vagy épp több ezer dollárért értékesítve az interneten.

Mexikó: a kaktuszok bölcsője – és a csempészek célpontja

Mexikó a világ kaktuszflórájának egyik leggazdagabb hazája. Az ország közel kétmillió négyzetkilométeres területén rengeteg endemikus faj él – olyan kaktuszok, amelyek sehol máshol nem fordulnak elő a Földön. Sokuk eleve aprócska, néhány négyzetméteres élőhelyen létezik, és rendkívül lassan nő: egy-egy példány több száz éves is lehet.

Éppen ez teszi őket különösen sebezhetővé. Ami a gyűjtőnek pár perc kiásás, az a természetnek évszázadok alatt felépült, pótolhatatlan érték. Egész populációk tűnhetnek el egyetlen „expedíció” alatt – és a lassú növekedés miatt a regeneráció gyakorlatilag lehetetlen emberi időléptékben.

A csempészek pontosan tudják, mit keresnek. Kiválóan ismerik a rejtett élőhelyeket, helyi gazdákat fizetnek le, hogy megmutassák a termőhelyeket, és szervezett hálózatokon keresztül juttatják el a növényeket Európába és Ázsiába. Az internetes piacterek – eBay, Facebook-csoportok, Etsy – teszik könnyűvé az értékesítést.

Magyar szál: a kaktuszcsempészet, ami nemzetközi botrányt kavart

Ez nem egy távoli, egzotikus probléma. Magyarország közvetlenül érintett. 2017-ben német és brit társhatóságok jelezték, hogy az interneten ritka és veszélyeztetett kaktuszokat árulnak magyarok. A nyomozás során kiderült, hogy a gyanúsítottak rendszeresen jártak Mexikóba, ahol élőhelyükről ásták ki és csempészték Magyarországra a növényeket. Több tízezer tő kaktuszt foglaltak le az otthonaikban és üvegházaikban.

A lefoglalt példányok között volt az Aztekium valdezii – egy 2013-ban felfedezett, rendkívül ritka faj –, valamint olyan egyedek, amelyekből ténylegesen csak néhány tő létezik a természetben, és amelyek több száz évesek voltak. A védett fajok illegális kereskedelmének minősített első hazai eset – és a nyomozók szerint az illegális kereskedelem bizonyos fajok túlélését is közvetlenül fenyegette.

Ez az ügy nem egyedi. A „kaktuszvadászat” ma már globális méretű bűnügyi probléma, és a szakértők szerint a kaktuszfajok mintegy egyharmada a kihalás szélén áll.

Miért pont a kaktuszok? A „növényvakság” csapdája

Van egy jelenség, amit a biológusok „növényvakságnak” (plant blindness) neveznek: az emberek hajlamosak a növényeket háttérnek tekinteni, nem pedig önálló, védelemre szoruló élőlényeknek. Egy tigris vagy egy gorilla sorsa könnyebben megérinti az embereket, mint egy kaktuszé – pedig a kihalás ugyanolyan végleges.

A kaktuszok pótolhatatlan részei az ökoszisztémáiknak. Táplálékot és vizet biztosítanak sivatagi állatoknak, beporzó rovaroknak és madaraknak nyújtanak élőhelyet, stabilizálják a talajt, és kulcsszerepet játszanak a sivatagi vízkörforgásban. Amikor egy kaktuszpopuláció eltűnik, az egész élőhely egyensúlya megbillenhet.

Mit lehet tenni?

A probléma összetett, de léteznek megoldási irányok:

A CITES egyezmény betartatása – A vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó CITES egyezmény a kaktuszok többségét védi. A legritkább fajok (például az Ariocarpus nemzetség tagjai) a legszigorúbb, I. függelékben szerepelnek. A kérdés nem a szabályozás hiánya, hanem a betartatás nehézsége: míg egy élő állatot viszonylag könnyű felismerni, egy kaktuszszállítmány meghatározása még a szakembereknek is komoly kihívás.

Tudományos kutatás és nyomon követés – Pontosan az a munka, amit az SZTE Növénybiológiai Tanszékének kutatócsoportja végez: térinformatikai módszerekkel feltérképezni, hogy Mexikó mely régióit érintette leginkább a gyűjtés, azonosítani a legveszélyeztetettebb fajokat, és adatokat szolgáltatni a természetvédelmi döntéshozók számára.

Az online kereskedelem szabályozása – Az illegális kaktuszkereskedelem nagy része az interneten zajlik. Az együttműködés a platformokkal (eBay, Facebook, Etsy) kulcsfontosságú, és már vannak biztató jelek: egyes platformok elkezdtek együttműködni a hatóságokkal, a brit Királyi Botanikus Kertek pedig mesterséges intelligenciával próbálja nyomon követni az illegális hirdetéseket.

Szemléletformálás és oktatás – Talán a legfontosabb eszköz. Amíg az emberek nem értik, hogy a „csak egy kaktusz” mögött fajok kihalása állhat, addig a kereslet fennmarad. A növényvakság leküzdése ugyanolyan fontos, mint az állatvédelmi kampányok.

Legális szaporítás támogatása – A ritka kaktuszok iránti kereslet nem fog eltűnni, de átirányítható. Ha a gyűjtők legálisan szaporított példányokhoz juthatnak hozzá, csökken a nyomás a vadon élő populációkon.

Hogyan kapcsolódik ez az ENSZ 15. fejlesztési céljához?

A projekt az ENSZ 15. Fenntartható Fejlesztési Céljához (SDG 15) – „Szárazföldi ökoszisztémák védelme” – igazodik, és közvetlenül több részcélt is érint:

• 15.5 – A veszélyeztetett fajok védelme és kipusztulásuk megakadályozása. A mexikói kaktuszok jelentős része az IUCN Vörös Listáján szerepel, sokuk kritikusan veszélyeztetett.
• 15.7 – A védett fajok orvvadászatának és illegális kereskedelmének megállítása, a keresleti és kínálati oldal kezelése. Ez a részcél pontosan arról szól, amit ez a projekt vizsgál.
• 15.c – A védett fajok illegális vadászata és kereskedelme elleni globális fellépés támogatása.

A kaktuszcsempészet emellett az SDG 16-hoz (béke, igazság és erős intézmények) is kapcsolódik, hiszen a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépést is megköveteli.

Szegedi kutatók, globális probléma

A Növénybiológiai Tanszék kutatócsoportjának munkája azt bizonyítja, hogy a természetvédelem nem ismer határokat. Egy szegedi egyetemen végzett kutatás közvetlenül hozzájárulhat ahhoz, hogy a mexikói sivatagokban kevesebb kaktuszt ássanak ki, hogy a hatóságok hatékonyabban lépjenek fel a csempészekkel szemben, és hogy az emberek megértsék: egy növény is lehet áldozat.

Mert lehet, hogy egy kaktusz nem olyan cuki, mint egy tigriskölyök. De legalább annyira fontos. És legalább annyira pótolhatatlan.