Top
Németh Aliz Dunaalmáson lakik, és Komáromban dolgozik gyártástervezőként. Nyitottságából adódóan nagyon sokoldalú, kiemelt hobbijai közé tartozik a festés és a fotózás. Szabadidejét ezen kívül szereti a természetben tölteni: gyönyörű erdős-hegyvidékes helyeken túrázik, raftingol kristálytiszta hegyi folyókon, evez, snowboardozik, megéli az élet adta élményeket és pillanatokat. Persze Afrika a legfőbb szívügye, és a hozzá tartozó önkéntesség, segítségnyújtás, valamint nyitottság más emberek iránt.

1. Jártál Zanzibáron, Kenya több nemzeti parkjában, legutóbb pedig Maliban. Ha a 3 helyet egy-egy jelzővel, szóval kellene jellemezned, mi lenne az és miért? 

 

Zanzibárt sokoldalúnak jellemezném, mivel rendkívül változatos programok állnak rendelkezésre. A szigetet körülölelő óceán kristálytiszta habjaival, és csodaszép fehér homokos partjával egész évben várja a látogatókat. Amíg a partról nézve a víz a türkiz minden árnyalatában pompázik, addig a felszín alatt csodálatos, gazdag élővilágú korallzátonyokat rejt. Számos vízi sportra van lehetőség, delfinekkel is lehet úszni. A szárazföldi programok is akad bőven: lehet túrázni az esőerdőben, mangrove erdőben, fűszerfarmokon, esetleg áthajózni a Börtön szigetre meglátogatni az ott élő óriás teknősöket. Ha még ennyi nem lenne elég, részesei lehetünk egy hihetetlen időutazásnak és egyben kulturális sokszínűségnek: az UNESCO világörökség részét képező Stone Town szűk, kétszáz éve változatlan sikátoros utcái is különleges élményt nyújtanak, ahol egyedien ötvöződnek az arab, indiai, afrikai és európai építészeti elemek.

Kenyát nagyon nehéz egy szóval jellemezni. A varázslatos kicsit talán közhelyesen hangzik, de az érintetlen természetet elképesztően gazdag állatvilágával együtt valóban semmihez sem fogható élményt nyújtott. Több nemzeti parkot is meglátogattam, mindegyik egyéni arculattal rendelkezik, de talán a Masai Mara Nemzeti Park nyűgözött le leginkább. Izgalmas volt a dzsipről keresgélni utazás közben a bokrokban rejtőzködő nagymacskákat, látni a hatalmas füves legelőkön egymással békében élő antilopokat, gnúkat és zebrákat, hihetetlenül tökéletes és harmonikus volt az egész. Szintén fantasztikus élmény volt a nemzeti parkban élő nomád életmódot folytató maszáj törzs egyik otthonába ellátogatni, akik önfeledt boldogságban élnek a szavanna közepén. Kultúrájuk, életmódjuk és az élethez való hozzáállásuk nagy hatással voltak rám, melyeket a róluk ábrázolt festményeimmel próbáltam visszaadni.

Míg Tanzániát és Kenyát turistaként tekintettem meg és Afrika szépségének a felfedezésére került a hangsúly, addig Maliban e kontinens sötét oldalával is szembesültem, mivel az idő nagy részét nyomornegyedben töltöttem.

Bár Mali nem tartozik a turistacélpontok közé, és az internet is nagyon negatív színben tünteti fel, érkezésemkor azonban a rendkívül kedves fogadtatások és őszinte mosolyok hamar elűzték minden félelmemet, és végig biztonságban éreztem magamat. Ahogy telt az idő, egyre inkább magával ragadott folyamatos lüktetése, mely éjszaka sem állt le, mindenhonnan szólt a zene és a nyüzsgés már kora reggel elkezdődött: a bazárok, piacok körül hemzsegő emberektől, valamint a folyamatosan áramló robogósok tömegétől. Rejtélyes, gazdag múlttal rendelkezik, emellett sok kultúra és hitvallás is megtalálható ebben az országban, ezért Malit mindent összegezve izgalmasnak jellemezném.

 

2. Maliban 2021. március elején jártál a Közel Afrikához Alapítvány egyik tagjával, Morris Andival. Milyen céllal érkeztél? Mi volt ott a legmegdöbbentőbb és a legcsodálatosabb, ami mély nyomot hagyott benned?

A Közel Afrikához Alapítványhoz tavaly év elején kapcsolódtam önkéntesként, azóta igyekszem aktívan részt venni a szervezet életében. Például a hírlevelet szerkesztem, valamint támogatom egy Maliban tanuló kislány tandíját.

Kiutazásra tavaly nem került sor a járvány miatt, év végén viszont felmerült a lehetősége. Mivel a Covid-19 miatt továbbra is kockázatos volt külföldre utazni, nekem azért tűnt kézenfekvő döntésnek a csatlakozás, mert novemberben átestem a betegségen.

Célom elsősorban a tervezett programok megvalósításához való hozzájárulása volt. Fő tevékenységeink a bamakói és vidéki iskolák látogatása, gyerekekkel és szülőkkel történő találkozás (beleértve az általam támogatott kislányt is), új sportpálya felavatása, valamint Közel Afrikához egyetemi ösztöndíj kidolgozása voltak.

Magammal vittem fényképezőgépemet, és az idő nagy részében fotókat és videókat készítettem az alapítvány részére. Ezen kívül a bamakói iskola belső udvarának falára festettem magyar motívumokat, valamint rajzszakkört tartottam mindkét iskolában.

Talán a legmegdöbbentőbb élmény főleg csak az első pár napban fogott el, amikor két szememmel láttam az igazi szegénységet. Az autóból figyeltem az utcán kéregető asszonyokat és gyermekeket, akik látszólag betegek voltak és éheztek. Azonban minél több időt töltöttem a helyi emberek között, ez az érzés megváltozott bennem.

Többen is kérdezték tőlem azóta, hogy nem volt-e lehangoló a világ egyik legszegényebb országába utazni, de bármilyen furcsának tűnik, nem volt az. Minden szegénység, nehézség ellenére nem a kilátástalanság és a lehangoltság volt a meghatározó érzésem, hanem az itt élő emberek életfelfogása olyannak, amilyen. Továbbá az összetartás, rendkívüli kedvesség, egymásra figyelés és tiszteletadás. A gyerekek többségén például látszott az alultápláltság, de egyfolytában mosolyognak, nyoma sincs szomorúságnak, elkeseredettségnek. Míg például Európa szegényebb részein szívszorító fájdalmat és nyomort érez az ember, Maliban azt tapasztaltam, hogy jóval szegényebb területeken is a jóság és a pozitív életszemlélet a jellemző. Talán a sok napsütés miatt? Vagy nem tudják, hogy máshol jobb élet is létezik? Nem tudom. Pedig úgy gondolom, hogy minden okuk meglenne rá, hogy szomorkodjanak. Az emberek nagy része a földön tud csak aludni, rengeteg a fertőző betegség, nincs alapvetően egészségügy és oktatás sem. Ellenben mindig mosolyognak és megosztanák az idegenekkel azt a keveset is, ami van nekik. Sokat tanul itt az ember.

                                  

3. Mennyiben volt más Mali Kenyához vagy Zanzibárhoz képest? Mi volt számodra a legszembetűnőbb? 

Legszembetűnőbb talán az volt, hogy sehol sem lehetett látni turistákat, a szálláson is szinte csak katonák, önkéntesek, illetve PhD kutatók fordultak meg. Főleg Zanzibárt özönlik el egész évben a látogatók, most is rengetegen utaznak oda a tavaly kialakuló járványhelyzet ellenére is. Kenyában a nemzeti parkokban is gyakran előfordult, hogy feltorlódtak a szafari dzsipek és szinte tömegestül vettük körbe az állatokat.

Szerintem valahol Malit pont ez a „népszerűtlensége” tette olyan különlegessé és kivételessé, hiszen teljesen más élményt nyújt olyan távoli egzotikus országot felfedezni, ahol úgy érzed, hogy egyedül ezt csak Te teszed meg.

 

4. Aki ennyiszer visszatér Afrikába, és szereti Afrikát, annak biztosan van a háttérben valamilyen filmélménye, könyvélménye vagy egy olyan meghatározó ember az életében, akinek köszönhetően Afrika felé fordult. A te esetedben melyikről beszélhetünk? 

Afrika iránti szeretetem és nyitottságom valójában az egész életemet végigkísérte. Már egészen kiskorom óta kifejezetten érdekeltek a szavannán élő állatok, valamint az Oroszlánkirály volt a kedvenc mesém. Tinédzserként számos Wilbur Smith regényt olvastam el, melyek mind Afrikában játszódnak.

 

5. Mi a legközelebbi terved és melyik országhoz köthető, amit meg szeretnél valósítani? 

Konkrét tervem egyelőre nincs, de Maliba vissza szeretnék még térni önkéntesként.

Turistaként Kenyába utaznék vissza, mert vannak olyan helyek, amiket még nem láttam, de meg szeretném nézni, például a Hell’s Gate Nemzeti Parkot, valamint a Tsavo Nemzeti Parkot.

Tanzániában főképp a Kilimandzsáró megmászása, valamint a Serengeti Nemzeti Park vonz és még sok más afrikai ország felfedezése például Kongó vagy Zimbabwe.

 

 

5.+1 Melyik afrikai ország kultúrája és természeti adottsága áll hozzád legközelebb azok közül, melyekben jártál? Hol érezted azt, hogy ilyennek álmodtad meg Afrikát?

 

A „klasszikus” Afrikában, azaz Kenyában éreztem ezt, hogy mindig is ilyennek álmodtam meg Afrikát a vadállatokkal teli szavanna látványa miatt, de úgy gondolom mindhárom ország lenyűgöző volt, mindegyikbe másért szerettem bele.

 

 

(A felhasznált fotók Németh Alíz tulajdonát képezik. A fotók engedély nélküli felhasználása nem engedélyezett.)