Iskolakert program a szegedi József Attila iskolában

Követendő minta: Szegedi SZC József Attila Általános Iskola és Szakképző Iskola

Van, aki gyorsabban tanul, van, aki lassabban. Van, aki könnyen olvas, van, akinek a keze ügyesebb. De amikor egy palántát a földbe teszel, öntözöd és figyeled, ahogy kinő – ott nincs „jobb” vagy „rosszabb” tanuló. Ott mindenki egyformán fontos.

A Szegedi SZC József Attila Általános Iskola és Szakképző Iskola diákjai és pedagógusai iskolakert programjukkal bizonyítják: megváltozott munkaképességgel, sajátos nevelési igénnyel is lehet értelmes, értékes munkát végezni a környezetünkért. Az iskola – amely hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű fiatalok oktatásával, fejlesztésével foglalkozik – a kertészkedést nemcsak gyakorlati készségfejlesztésként, hanem a természethez való viszony újratanulásának eszközeként is alkalmazza.

Miért működik ez olyan jól?

Az iskolakert egyszerre fejleszt és tanít. A diákok megtanulják a talaj gondozásának alapjait, megismerik a növények életciklusát, megtapasztalják a felelősség és a türelem értékét – és közben egy kézzelfogható eredményt hoznak létre, amire büszkék lehetnek. A kertben nincsenek osztályzatok, nincsenek diagnózisok – csak munka, ami számít, és növények, amelyek nem ítélkeznek.

Ez az a fajta tanulás, amit nem lehet könyvből megszerezni. Amikor egy diák a saját kezével ültet, gondoz és arat, személyes kapcsolatot épít a természettel. És aki egyszer megtapasztalta, milyen érzés valamit életre kelteni a földben, az másképp fog gondolkodni a környezetéről.

Hogyan kapcsolódik ez az SDG 15-höz?

Az ENSZ 15. Fenntartható Fejlesztési Célja a szárazföldi ökoszisztémák védelméről és a talajromlás megállításáról szól. Az iskolakerti kertészkedés ennek a legközvetlenebb, leghétköznapibb megvalósítása: a talaj helyes művelése, a vegyszermentes gondozás, a biológiai sokféleség megismerése és tisztelete. De talán még ennél is fontosabb, amit az SDG 15.9-es részcélja fogalmaz meg: a biodiverzitási szempontok beépítése a helyi tervezésbe és a nevelésbe.

Mert a szárazföldi ökoszisztémák védelme nem a sivatagban kezdődik. Ott kezdődik, ahol egy gyerek először megérti, hogy a föld élő rendszer – és hogy ő is tehet érte.